ábrahám. és az ö hite meg nem tsalatkozik. ha az Isten nem kedvezet a maga egy fiának mondgya szent pál. és ha azt ahalálra adta mindnyájunkért, mit nem várhatunk tölle. minek utánna nékünk adta volna ötet.

Azt irják. hogy szent theresia igen nagy örömben volt, a midön szükségben volt. arrol tréfálodzot. ugy anyira. hogy az apátzái azért sokszor meg botránkoztak, a bethuliai vének. és a papok, el veszték reménségeket. a midön holofernes környül vévé öket, és semmi segittséget nem látának, de judith, azal a szent bátorságal. lévén, a mely soha kettségben nem esik, az Isten segittségéröl mondá nékik. kik vagytok ti, kik az Isten rendelésit meg akarjátok határozni. mondván, hogy ha ött nap mulva segittségünk nem jö, fel adgyuk magunkot. várjátok meg azt a segittséget, a még az Istennek tettzik néktek el küldeni, a mint is hogy. ö azt el küldi. annak idejében.

A midön jákob josephet siratá, hogy ha az Isten. ötet mindgyárt meg vigasztalta volna, minden valami nagy dolog történék josefel, jákobal. és a fiaival., a meg nem lett volna, de az Isten, mondgya szent chrisostomus, ötet sirni hagyá, és nevette sirását, valamint egy gyermekét. a ki nem tudgya miért sir. az ur böséges vigasztalást tartot néki, amelyet annak idejében. reája is hintette, a magusok meg keseredének azon. hogy a tsillagot el vesztették volt. de azért szándékjokot félbe nem hagyák. és az Isten tsak hamar meg vigasztalá, többet is ada nékik viszá, mint. amenyit elvesztettek volt. meg világosittá öket. a profetiáknak világoságával, a melyeket a synagoga adá elejekben. és a tsillagot is meg mutatá nekik. ugy anyira. hogy igen nagy örömben valának. valamint az Évangyélium mondgya.

végtire azIstennek minden hatosága, és jósága. soha minket el nem felejt. ugy vigyáz mindenik teremtett állatra, mint ha az ö rendelésinek, tsak egyre volna gondgya. ugyan öis táplállya ahólló fiakot. akiket az attyok el hagyta volt, ö legelteti avad állatokot, ö is ád eledelt abenne. bizo embereknek. hagyad azurra magadot. mondgya dávid. és gondgya lészen táplálásodra. ö minket kesereget, de meg is segit.

(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 893)


Előző oldal | Következő oldal